Szent István élete

(1001 - 1038)

Iskolánk névadója Szent István király, a keresztény magyar állam megalapítója, történelmünk kiemelkedő alakja, egyben hazánk fővédőszentje. Állam- és egyházszervező tevékenységével megalapozta a következő évszázadok magyar történelmét.

Géza fejedelem és az erdélyi Sarolta gyermekeként Vajk néven született és keresztségben a passaui egyházmegye védőszentje után kapta az István nevet. A kereszténység felvétele apjának, Géza fejdelemnek még elsősorban politikai döntés volt, vagyis az ország nyugati orientációját, a nyugati, római katolikus országok sorába való betagozódást jelentette. István számára azonban, akit keresztény hitben neveltek és prágai Szent Adalbert püspök bérmált meg, a politikai szempontokon túl a nyugati kereszténység terjesztése, az ország keresztény hitre térítése személyes és hitbeli feladat volt. Ezt a nyugati, katolikus vallási és politikai kapcsolatot erősítette a Szent Adalbert közvetítésével 995-ben az István és a bajor hercegnő, Gizella között létrejött házasság is.

Azonban uralmának megtartása érdekében szembe kellett szállnia a trónra igényt tartó, s egyben a keleti orientációt képviselő Koppánnyal, aki fölött Veszprém mellett aratott győzelmet. Majd pedig a Gyula és Ajtony legyőzése következett. A trónharcok eredményképpen az egyértelművé vált, hogy mind a pogány hagyományokon túllépve, mind pedig Bizánc hatalmi befolyásától megszabadulva István Magyarországot a nyugati, katolikus világ részévé kívánja tenni Ezt támasztotta alá az is, hogy István 999-ben Asztrik pannonhalmi apátot küldte Rómába, Hartvik-féle Szent István legenda szerint II. Szilveszter pápa felkeresése  volt a követjárás célja, akitől István koronát és apostoli áldást nyert, hogy így az 1000. év karácsonyán királlyá koronázhassák Esztergomban.  Az egyházi szerzők szerint ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott felhatalmazásra támaszkodva Magyarországnak szilárd egyházi szervezetet hozott létre: országát tíz püspökségre osztotta, köztük két érsekséget alapított Esztergomban és Kalocsán. Bencés szerzeteseket hívott Bajorországból, Csehországból és Olaszországból. Sok kolostort is alapított, amelyek missziós központokként fontos szerepet játszottak térítésben, s egyben a következő évszázadokban a vallási és kulturális élet központjaivá is váltak.

István király államszervezői tevékenységének fontos része volt megyerendszer létrehozása. A megyék élén királyi tisztségviselő, ispán állt. A megyék központját pedig többnyire egy-egy földvár alkotta, de néhány esetben (Esztergom, Székesfehérvár és Veszprém) kővárat is építtetett.

Elrendelte a vasárnap megszentelését és továbbá azt is, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Esztergomban, palotája közelében egy székesegyházat is emelt, Veszprémben pedig egy női apátságot alapított. Továbbá fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot is. Sok templomokat gazdagon megajándékozott, a magyar egyházat pedig jelentős földadományokkal támogatta és ezen kívül előírta a tized megfizetését is.

Keresztény lelkiségének hű tükre a fiához, Imre herceghez írt Intelmek, melyet ugyan nem biztos, hogy ő személyesen fogalmazta meg és jegyezte le, de mindenképpen István erkölcsi és politikai nézeteinek, elveinek összefoglalásának tekinthetők. Uralkodói elveinek talán az egyik legszebb foglalatát adják a következő sorok:

 „Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”

Szent István életének egyik legnagyobb tragédiáját, fiának, Imre hercegnek 1031-ben egy vadászbaleset során bekövetkezett halála jelentette. A fiának az elvesztése arra kényszerítette Istvánt, hogy országának új trónörököst keressen, aki képes folytatni az állam- és egyházszervező tevékenységét. Ezért nővére fiát, a Velencében nevelkedett Orseolo Pétert jelölte utódjának.

Szent István király negyvenkét évi uralkodás után halt meg, 1038. augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján. Halála előtt a Szűzanyának ajánlotta az országot.

László király 1083. augusztus 20-án a pápa engedélyével a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette István, Imre herceg és Gellért püspök földi maradványait. A kor szokásai szerint ez jelentette államalapító királyunk, továbbá fiának és fia nevelőjének a szentté avatását. Szent István király tisztelete széles körben elterjedt Kárpát-medencében, nagyon sok templom és iskola patrónusa és védőszentje lett, így a sátoraljaújhelyi Szent István Király Plébánia és iskolánk, a Szent István Katolikus Technikum és Gimnáziumnak is ő a névadója.

Felhasznált irodalom:

• Engel Pál: Beilleszkedés Európába 1440-ig
  Magyarok Európában I. Bp. 1990.
• Szent István király In: Diós István: A szentek élete
  A Szent István Társulatnál megjelent két kötet elektronikus változata: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0820.html
• Szent István király, Magyarország fővédőszentje, Magyar Kurir Katolikus Hírportál, 2019. augusztus 19.
  https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-istvan-kiraly-magyarorszag-fovedoszentje

Szent István király ábrázolása Képes Krónika [Chronicon Pictum] I. Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár	Árpád-házi Szent István király aláírása	István és Gizella szobra Veszprém, Ispánki József, 1938