In memoriam Brandhuber János  

S a szeretet nem szűnik meg soha.
(1Kor13,8)

Brandhuber János – szülei első gyermekeként – 1948. május 24-én született Pest megyében, a sváb telepesek által alapított Pilisszentiván községben. Édesapja lakatos mester volt, édesanyja háztartásbeli. Itt élte a falusi gyermekek vidám és szabad életét, amiről sokszor nosztalgiával mesélt tanítványainak és kollégáinak is. Általános iskolai tanulmányait is itt, szülőfalujában végezte. Már ebben az időszakban is sokat olvasott. Hálás szívvel beszélt egykori igazgatójáról, aki a számtan mellett sok minden másra is megtanította, például sakkozni. Sakktudását olyan szintre emelte, hogy 1965-ben már a megyei első osztályban versenyezhetett.

A középiskolában, a Földes Ferenc Kereskedelmi Technikumban Budán, elsősorban a szakmai tárgyak érdekelték: a könyvvitel, az áruismeret, de – mindamellett, hogy németül jól beszélt – az orosz nyelvet is szívesen tanulta. 1966-ban a sikeres érettségi után szinte egyenes út vezetett a közgazdasági egyetemre. Igaz, a tanulmányok megkezdése előtt Hódmezővásárhelyen tizenegy hónapos sorkatonai szolgálatot kellett teljesítenie.

Elmondása szerint az öt egyetemi év a közgazdász tanári szakon igen hamar elrepült. Az utolsó évet már egyéni levelezőként fejezte be, közben kikerült a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskolába – vagy ahogy a helyiek ma is nevezik, a KERI-be – tanítani. 1971-ben ugyanis a dékáni hivatalban összefutott az akkori igazgatóval, aki az ország északkeleti csücskébe „csalta”. Házas emberként érkezett és az első időszakban az iskola épületében lakott családjával. Beosztott tanárként egy évtizedet töltött el az intézményben, Olyan tanár volt, akitől nem csak közgazdasági ismereteket lehetett tanulni, hanem emberséget is. Ebben az időszakban több közgazdasági tantárgyat tanított, így üzemgazdaságtant, politikai gazdaságtant, tervezést, szakmai gyakorlatokat, ügyviteltechnikát és statisztikát. Osztályfőnökként két nappali és három levelező tagozatos osztályt vezetett az érettségi vizsgáig. Nagyon szerette a diákjait, akiknek a sorsa akkor sem lett közömbös a számára, amikor azok kikerültek az életbe.

Munkatársaihoz való jó viszonyára, nyitottságára, szakmai igényességére, stratégiai szemléletére, kiváló kommunikációs és hatékony problémamegoldó képességére hamar felfigyelt Sarkadi Antal igazgató, aki 1980-ban kinevezte igazgatóhelyettesnek. A szakképzési feladatok irányítását kapta feladatul. Ez a tevékenység újabb egy évtizedet ölelt fel.

1990-ben, a rendszerváltás idején ő is „váltott”, a nyugállományba vonult Sarkadi Antalt váltotta az igazgatói székben. A KERI igazgatója lett és a tantestület támogatásával négy cikluson keresztül, közel 21 évig vezette az intézményt.

Időközben továbbképzésére is gondolt, közoktatás-vezetői, kétéves, másoddiplomás képzésben vett részt a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakán.

Igazgatása alatt sokat fejlődött az 1911-ben alapított patinás intézmény, Igazgatósága kezdetén volt kétszáznyolcvan tanulóval szemben az ezredfordulón már több mint hatszázan koptatták az iskola padjait. Mindez a képzési profil bővítésének és az érettségi utáni szakképzés beindításának lett a következménye. Felismerte, hogy a számítástechnikai ismeret és a nyelvi tudás fontos a gazdasági-pénzügyi pályán történő érvényesüléshez. Kezdeményezésére a Miskolci Egyetemmel karöltve posztszekunderi képzések indultak az iskolában.  

Az általa vezetett intézmény szakmai sikerességét az is jelzi, hogy a szakmai-tanulmányi versenyeken minden évben volt országos döntős résztvevője az iskolának.

Az intézményvezetői munkája mellett természetesen maga is részt vett a nevelő-oktató munkában. Az óráin nem csupán száraz tényanyagot közölt, hanem élményszerűvé tette mindezt példákkal, személyes megjegyzéseivel, különleges humorával. Így lett sokak számára példakép, s hatására is választották többen a közgazdász pályát vagy a pedagógushivatást.

Hogy miért volt sikeres pedagógus és vezető? Elsősorban azért, mert nem felejtette el, hogy diák is, meg beosztott tanár is volt. Ez az empátia biztosította a szükséges összhangot számára. Egy alkalommal elmondta, hogy ezen a pályán a legnagyobb siker, amit egy pedagógus kaphat, az a gyerekek szeretete, hogy többet kap tőlük, mint amit ő adni tud. Ez tartotta Újhelyben.

Kollégaként is rendkívüli ember volt. Sok mindent kaptunk tőle: odafigyelést, biztatást, segítséget, a nehéz pillanatokban egy-egy kedves gesztust.

Igazgató úr a KERI fennállásának 100. évében vonult nyugdíjba, de nem szakad el teljesen az az egyetlen munkahelyétől, mert még másfél évig óraadóként részt vett az iskolai munkában.  Ezt követően – megromlott egészsége miatt – már nem tudta vállalni, majd egy év múltán idősotthonba költözött. Több éven keresztül türelemmel viselt betegség után 2020. november 12-én a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban elhunyt. 

Egykori tanítványai és kollégái hálás szívvel emlékezünk rá, és emlékét örökké megőrizzük!

Egykori tanítványai és kollégái

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!
És az örök világosság fényeskedjék neki!