Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű keresztény leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. Atyja életében a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben. Az ezredfordulón, 1000 karácsonyán, (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén) koronázták királlyá Esztergomban a feltehetőleg II. Szilveszter pápától kapott koronával, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. István és Gizella fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett. Így utolsó éveire egyenesági örökös nélkül maradt. Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. Halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel. (Bizonyos kutatók szerint a korabeli szokás szerint tulajdonába adta.) Ezért nevezik Magyarországot Mária országának. István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérváron, ott is temették el.
