Im memoriam sarkadi antal (1930-2014) - 2014.03.26

 

„Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha,
nem ragadja ki őket a kezemből senki.”
(Jn 10.28)
 

1979-1990. Az emberi élet hosszához mérve talán nem túlzottan nagy idő, de egy pedagógus életpályájának talán legfontosabb 11 éve volt. Ezek voltak azok az évek, amikor Sarkadi Antal a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, felelős vezetője volt.

Sok szempontból mozgalmas, fontos évek voltak. Fontos és nem könnyű vezetői feladatokkal. Hiszen alig foglalhatta el helyét, rögtön egy nem igazán pedagógusi feladatot kellett ellátnia: menedzselni kellett az iskola épületének közel három éven át tartó felújítását. Nehéz feladat volt, melyet nagyon sikeresen látott el. Kiváló kapcsolatokat kiépítve a fenntartóval, a tervezővel, a kivitelezővel sikerült elérnie, hogy az eredet terveket sok esetben megváltoztatva az akkori idők egyik legszebb, leghangulatosabb oktatási intézményét hozzák létre.

De a felújítás évei alatt is működnie kellett az iskolának, több helyen szétszórva, nehéz körülmények között. Erőt, hitet kellett sugározni ahhoz, hogy az iskola dolgozói is higgyék, így is van értelme, célja a megfeszített munkának, hogy az iskola színvonala, híre így is megőrizhető, sőt növelhető is. Ennek eredményességét ismerte el az akkortájt nagyon gyakori ellenőrzések mindegyike.

Nagyon jól tudta igazgatónk, hogy ezen a pedagóguspályán a szakmai kompetencia megléte mindenképp szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétel. Legalább ennyire fontosak a pedagógus emberi tulajdonságai, kollégáihoz és diákjaihoz való viszonya, személyes példamutatása. Példát mutatott és ezt várta el, követelte meg beosztottjaitól is, tudva, hogy csak ez teremtheti meg tartós alapját annak, hogy ők is követeljenek diákjaiktól lehetőségeik, képességeik alapján.

Tudjuk, fontos időszak volt számára az iskola fennállásának 75. évfordulója, alkalmat adva arra is, hogy számba vegye mit tett igazgatóként a KERI-ért, a KERI-vel. És ez nem volt kevés: egy a kor követelményeinek megfelelően felszerelt, növekvő tanulólétszámú, népszerű iskola, egy igényes, összetartó tantestület, és sok-sok nagy reményekre feljogosító diák.

Szerettük volna, ha a 100. évfordulót 2011-ben körünkben ünnepelheti. A sors, romló egészségi állapota ezt már nem engedte meg.

Mi, akik munkatársaként együtt dolgoztunk vele, sokat tanulhattunk tőle. Reméljük, nem voltunk rosszabb tanítványi, mint az a több ezer diák, akiket a 34 éves pedagóguspályán tanított.

(Brandhuber János)